Az utóbbi hetekben kissé elhanyagoltam a blogolást. Ennek a hátterében több tényező is áll, egyrészt nem sok komment érkezett a legutolsó Bélabá archetípusát bemutató bejegyezésemre, másrészt be kellett látnom, hogy sportfogadásilag kicsit pihennem kellett.
Egy igazi szerencsejáték-függő, addig játszik, ameddig a pénze bírja, semmilyen külső körülmény nem számít, egy taktikus sportfogadó viszont addig, ameddig érzi, hogy ezzel képes lehet profitábilisan működni.
Számomra néhány héttel ezelőtt volt két olyan hihetetlenül peches hét, amikor éreztem, hogy a következő hetekben nem tudnék racionálisan, hideg fejjel fogadni, így pedig a játékom bukásra van ítélve. Akkor, amikor a Bayern kikap Frankfurtban, a Lorient nem képes győzni Bolougne-ban, a Bilbao nem képes győzni otthon a Getafe ellen, vagy éppen a Deportivo hazai pályán beleszalad egy zakóba a Valladolid ellen, akkor az ember hirtelen megkérdőjelezi mindazt, ami előtte heteken, hónapokon keresztül hiba nélkül működött.
Az átlag fogadó - tapasztalataim szerint - a kudarcra háromféleképpen szokott reagálni. Van egy csoport, 1. aki vissza akarja nyerni, amit elvesztett és ezért még nagyobb összegeket tesz fel, hogy korábbi veszteségeit kompenzálja, vannak azok, 2. akik a téteket nem emelik, azonban sokkal rizikósabb és sokkal irracionálisabb fogadásokat is megkötnek, gondolván, hogy a pálya lapos, a labda gömbölyű, ami a múlt héten elment, az majd most visszajön, és a harmadik csoport 3. akik felhagynak a fogadással és egy hazug, csaló, manipulatív brigád ténykedésének nevezik az egészet és próbálják elfelejteni a kudarcélményeiket.
Amikor én beleszaladtam ebbe, akkor fontosnak tartottam, hogy egyik hibába se essek bele. Átgondoltam, hogy mi is történt, végignéztem a fogadásaimat, megpróbáltam kitalálni, hogy mi lehetett a hiba, és úgy döntöttem, hogy 3-4 hét múlva folytatom a dolgot - a rendszerem működik, egyszerűen pechem volt. Ez a pár hét megfelelő volt arra, hogy teljesen feltöltődjek és újult erővel vághassak neki az egésznek. Ez a hétvége lesz az első hét a szünetem után, szóval kíváncsian várom a dolgot!
Mi mindebből a hosszú bevezetőből a lényeg?
Az, hogy a sportfogadásban a hullámvölgyek egész egyszerűen elkerülhetetlenek. Amennyiben odafigyelünk arra, hogy a rendelkezésünkre álló tőkét jól menedzseljük, akkor képesek lehetünk ezeket az időszakokat nagyobb probléma nélkül átvészelni. De mi is igazából a tőke-menedzsment? Miről szól, és mi az értelme? Lássuk!
A tőke-menedzsmentnél alapvetően 5 fő fogalmat kell tisztáznunk és rögzítenünk önmagunk számára, annak érdekében, hogy sportfogadásunk jól strukturált, kiszámítható és taktikus legyen:
TŐKE
Ez a leginkább adott tényező mindenki számára. Minden fogadó a sportfogadás előtt kiválasztja, hogy milyen módon, és összesen mennyi pénzzel szeretne sportfogadni.
Mivel a sportfogadásban az emberi tényező kulcsszerepet játszik - ezáltal a dolog hétköznapi értelemben "kiszámíthatatlannak" tekinthető -, így én azt javaslom, hogy mindenki annyi pénzt tegyen bele a sportfogadó tőkéjébe, amennyit - ha a teljes összeg el is úszna - gond nélkül nélkülözni tud.
Egyszer tegyünk be egy bizonyos összeget a számlánkra, ám ha ez elúszott, akkor nagyon alaposan gondoljuk meg, hogy érdemes-e megint befizetnünk.
Amennyiben valaki számára a sportfogadás egy hobbi, az természetesen más szempontok alapján áll ehhez a dologhoz, emiatt akár többször is hajlandó befizetni, hiszen számára ez csupán szórakozás.
TÉT/TŐKE ARÁNY
Ez talán az első igazán fontos megismerendő fogalom, amikor a stratégiai alapú sportfogadásra törekszünk.
Rengeteg szerencselovag büszkén és hangosan hirdeti, hogy a meggazdagodás egyetlen útja, hogy hatalmas összegeket teszünk fel 1-2 meccsre (akár a tőkénk 30-50%-át), és ha ezek bejönnek, akkor "megkopaszthatjuk" a fogadóirodákat. Ez egy kockázatos, átgondolatlan és hosszú távon teljes mértékben kudarcra ítélt stratégia.
Én azt javaslom, hogy - tőkéjétől függetlenül - mindenki maximum a tőkéje 1-4%-át kockáztassa egy-egy esemény során.
Miért jó ez a visszafogottság? Azért mert, ahogy az én példám is mutatja hullámvölgyek mindig voltak és lesznek. Ahhoz, hogy ezeket a hullámvölgyeket átvészeljük az kell, hogy ne kockáztassunk egyszerre túl sokat.
Nézzünk a dolgot egy elméleti számpéldán keresztül!
Rendelkezésünkre áll 20.000 csillagközi dínár. Fogadni szeretnénk a hétvégén a Csillagromboló Liga és az Intergalaktikus Konföderáció 8 mérkőzésére.
Úgy érezzük, hogy a tippjeink nagyon megalapozottak, ezért mindegyik eseményre a tőkénk 10%-át tesszük fel, vagyis 2.000 csillagközi dínárt.
A hétvége során egy hatalmas meteoreső miatt az erőviszonyok átrendeződnek, és csapataink egytől egyig vereséget szenvednek. Mi történik így a tőkénkkel? A hosszú fényévek alatt felduzzasztott tőkénk 4.000 csillagközi dínárra esik vissza, vagyis elveszítjük egyetlen hét alatt a tőkénk 80(!) százalékát.
Mi lett volna, ha nyugodtan és megfontoltan fogadunk? Abban az esetben a 20.000 tőkénknek csak mondjuk a 2%-át kockáztattuk volna 1-1 eseménynél (vagyis 400 dínárt), így pedig összességében 3.200 Dínárt vesztettünk volna. Ez azt jelenti, hogy csupán a tőkénk 16 százalékát buktuk volna el a héten, és megmaradt volna 16.800 Dínár - vagyis a tőkénk 84 százaléka.
Ez a példa is jól mutatja, hogy az alacsony tét/tőke arány bár kevéssé gyors növekedést tesz lehetőve, ám biztosítja azt számunkra, hogy 1-2, akár 3 rosszul sikerült hétvége után sem kell újrakezdenünk azt, amit hosszú időn keresztül felépítettünk.
AZ EGYENLETES TÉT SZABÁLYA
Ez az, ami a legegyszerűbb dolog, de talán a legtöbben elrontják.
Ahhoz, hogy a várható érték alapú fogadást jól tudjuk kezelni, értékelni kulcsfontosságú az összehasonlíthatóság. Amennyiben úgy döntünk, hogy az egyik eseményre 1.000, a másik eseményre 2.500 csillagközi dínárt teszünk fel, akkor megbomlik az összhang a fogadásaink között és olyan - többnyire szubjektív - súlyarányok alakulnak ki, amely hosszú távon kudarchoz vezethetnek.
Összegezve tehát, találjuk ki, hogy ezen a héten milyen téttel akarunk fogadni és minden eseményt ezzel a téttel játsszunk meg!
Ennek az egyszerű szabálynak a betartásával áttekinthetővé és mérhetővé tehetjük sportfogadásaink eredményét és hatékonyságát!
A HETI MAXIMÁLIS TŐKEARÁNY SZABÁLYA
Ez a szabály, véleményem szerint erőteljesen összekapcsolható a tét/tőke arányos bekezdéssel.
A lényeg ugyanaz: építsünk be olyan gátló, vagy védekező mechanizmusokat a játékunkba, amelyek segítenek minket átvészelni a kudarcokat, és amelyek egy-egy rosszul sikerült hét negatív hatásait tompíthatják.
A tőzsde világában erre tudtommal különböző "stop"-ok beépítését használják, számomra a maximális tőkearány meghatározása valami hasonló célt szolgál.
Mit is jelent ez magyarra fordítva? Határozzunk meg egy maximumot, aminél többet nem teszünk fel egyetlen héten sem - akármi is történjen. Tehát a maximális tőkearány értéke azt mutatja meg, hogy egy adott héten maximálisan a tőke mekkora arányában vagyunk hajlandóak fogadni.
Visszatérve a számpéldánkhoz, ha van 20.000 csillagközi dínárunk, és úgy döntünk, hogy minden héten maximum a tőkénk 30%-át tesszük fel, akkor akármi is történjen, egyetlen héten sem fogunk 6.000 csillagközi dínárnál többet feltenni sportfogadásra.
Én azt gondolom, hogy ennek a maximális tőkearánynak az ideális értéke valahol 20-35% között van, attól függően, hogy mekkora a tőkénk és mekkora a tét/tőke aránya, amivel játsszunk.
TŐKESZINT-MENEDZSMENT
Ahogy a tőkénk a sportfogadásaink során változik - remélhetőleg növekszik - természetesen folyamatosan újra kell értékelnünk a helyzetünket, illetve azt, hogy milyen tét/tőke aránnyal érdemes fogadnunk, valamint, hogy mekkora maximális tőkearányt alkalmazzunk.
Én ennek az átlátható kezelése érdekében szinteket, illetve sávokat dolgoztam ki. Ezek azért jók, mert segítenek abban, hogy konkrét célokat tűzzünk ki magunk elé, valamint abban is, hogy ne lépjünk túl hamar, túl nagy léptékben - mivel abban mindig benne van a bukás kockázata is.
Az egyszerű intergalaktikus példánkat folytatva, most van 20.000 dínárunk, 25%-os maximális tőkearányt alkalmazunk hetente és a tét/tőke arányunk 3%, vagyis 600 dínárral fogadunk minden eseményre. Egy ilyen helyzetben például meg lehet határozni ilyen szinteket:
- Szint: (jelenlegi) 30.000 dínárig, 25% max. tőkearány, 3% tét/tőke
- Szint: 30.001-50.000 dínár között, 22,5% max. tőkearány, 2,5% tét/tőke
- Szint: 50.001-75.000 dínár között, 20% max. tőkearány, 2,25% tét/tőke
- ...
Ahogy látható egyre nagyobb tőkénél folyamatosan csökkentjünk az arányokat, ezáltal bebiztosítva magunkat a nagyobb veszteségek ellen.
Ami itt érdekes szokott lenni, az a szintek közötti váltás. Hiszen van olyan, hogy átlépjük például a 30.001 dínárt, de fogadunk egy meccsre és máris leesünk 30.000 alá. Itt igazából érdemes úgynevezett átmeneti sávokat kidolgozni, de ez szerintem most túl komplex ahhoz, hogy a blog keretein belül ebbe belemélyedjünk.
Remélem a bejegyzésem érdekes volt, és szolgált pár elgondolkodtató tanulsággal az olvasók számára!
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Ti, hogy látjátok az általam leírtakat, ha van kedvetek osszátok meg velem, illetve a többi olvasóval véleményeteket, kérdéseiteket!
Egy tipp: minél több a komment, annál több a kedvem újabb posztokat írni! ;)
