Ciklikusság. A magyar futballszurkoló gondolkodása az utóbbi évtizedekben e köré a fogalom köré épült. Bizakodás, számolgatás, kiábrándulás majd ismét bizakodás. Ezek voltak az utóbbi évek kulcsgondolatai, érzelmei, amikor a magyar válogatottról volt szó.
Az előző sorozat véget ért, és kiderült, hogy játékosaink ismét csak tévéről figyelhetik majd a világ nagyjainak összecsapásait. Nekünk egyszerű szurkolóknak pedig eljött az idő, hogy csalódottságunkon túllépve ismét elkezdjünk bizakodni és számolgatni.
A következő bejegyzés keretein belül alaposan górcső alá veszem 1. soros EB-selejtezőbeli ellenfeleinket, 2. a selejtező menetrendjét, illetve, hogy mire számíthatunk, 3. a jelenlegi vállogatottat, valamint végül de nem utolsó sorban 4. azokat a feltörekvő tehetségeket, akiknek helye van a válogatottban.
E-csoport - Ideje reálisnak lennünk
Hollandia (3. a világranglistán): Azt gondolom róluk nem érdemes sokat beszélni. Az a csapat, ahol olyan játékosok vannak, mint Robben, Sneijder, Kuyt vagy éppen Van der Vaart, ott lényegében teljesen esélytelenek vagyunk. Meglátásom szerint velük vagy rögtön ősszel kellett volna találkoznunk - bízva abban, hogy kevésbé motiváltak és frissek - vagy a sorozat legvégén, amikor már minden bizonnyal nekik a meccsek már tét nélküliek lesznek. Nem így álmodta meg Erwin Koeman...
Svédország (43.) : A svéd futball egy generációs átalakuláson megy keresztül. A Ljunberg, Larsson féle válogatott lassan a múlt, és helyét a 2009-es U21-es Európa Bajnokságon remeklő fiatalok vehetik át, kiegészülve a már ismert fiatal generációval (Marcus Berg, Ola Toivonen). Ha képesek leszünk a démonjainkat legyőzni és bátran felvállalni a támadójátékot - ha éppen a helyzet ezt kívánja -, akkor komoly esélyeink lehetnek.
Finnország (54.): Egy másik skandináv csapat, amelynél nem igazán sikerült a generációváltás. A Jari Litmanen irányította csapat mára a múlt - habár Jari még esetenként most is szerephez jut az Fc Lahti-ban és a válogatottban is. Meglátásom szerint legyőzhetőek itthon és akár idegenben is.
Moldova (96.): Velük szemben van egy tartozásunk. Azt gondolom, hogy ők egy kellemetlen stílusú, de nem túl erős ellenfél. Egyetlen nemzetközileg ismert játékosuk Alexandru Epureanu a Dinamo Moszkvából.
San Marino (203.): San Marino az San Marino. Miniállam, mini csapat. Ha nem tudunk hat pontot hozni ellenük, akkor nem is érdemes elindulnunk a selejtezősorozaton.
Menterend - mi is a koncepció?
2010. szeptember 3. - Svédország - Magyarország (1): Reálisan nézve maximum 1 pontra van esélyünk a sorozat nyitányán. Ez a meccs kulcsfontosságú lehet a sorozat többi részére nézve, mivel egy sikeres kezdet hatalmas lökést adhat nekünk, viszont egy kudarc komolyan visszavetheti és elbizonytalaníthatja a srácokat.
2010. szeptember 7. - Magyarország - Moldova (3): Moldova ellen be kell húznunk hazai pályán a győzelmet. Győzelem vagy Szibéria - mondhatnánk.
2010. október 8. - Magyarország - San Marino (3): Ugyanaz, mint fentebb.
2010. október 12. - Finnország - Magyarország (1): Finnország legyőzhető ellenfél, de nem idegenben és nem Erwin Koeman-nal.
2011. március 25. - Magyarország - Hollandia (1): Mennyei csoda, sérüléshullám vagy valami hasonló kell ahhoz, hogy pontot szerezzünk, de a remény hal meg utoljára.
2011. március 29. - Hollandia - Magyarország (0): Legyünk reálisak. Idegenben a cél a tisztes helytállás, semmi több.
2011. június 7. - San Marino - Magyarország (3): Ezt is hozni kell.
2011. szeptember 2. - Magyarország - Svédország (1): Akármennyire is szeretnénk, megint nem fogjuk tudni legyőzni őket.
2011. szeptember 6. - Moldova - Magyarország (1): Reálisan nézve ezután a meccs után fogunk végleg kiszállni a továbbjutásért folytatott versenyből.
2011. október 11. - Magyarország - Finnország (1): Mi a tétnélküli meccsek behuzásában általában jók vagyunk, most nem. Ez lesz Koeman utolsó válogatott találkozója a magyar kispadon.
Összegzés: 15 pont, ami ismét arra jó, hogy megmagyarázzuk nagyon jók vagyunk, Erwin Koeman kihozta a legtöbbet, de ennyit tudunk. Reálisan a harmadik helyre érhetünk oda, de bármi ennél több a csoda kategóriába tartozna. Bevallom én ezt a menetrendet egyáltalán nem érzem túlzottan előnyösnek. Közel sincsen olyan alaposan kidolgozott stratégia, mint az előző sorozatnál és egy-egy váratlan kudarc a sorozat elején könnyen azt eredményezheti, hogy a sorozat közepére már kiszállunk a továbbjutó helyekért folyó versenyfutásból.
Jelenlegi csapat
Kapusok:
Fülöp Márton (Sunderland AFC): Az utóbbi időben egyre több szerephez jutó kapus komolyan megosztja a közvéleményt. Én azt gondolom, hogy Gulácsi beéréséig rendszeresen lehetőséghez fut jutni, hosszabb távon azonban legfeljebb kiegészítő ember lehet.
Köteles László (Racing Genk): Folyamatosan játéklehetőséghez jut a Genk-nél. Rövid időn belül komoly kapussá nőheti ki magát. Meglátásom szerint kvalitásaiban magasan jobb Fülöp Mártonnál. Idő kérdése, hogy mikor válik első számú kapussá a válogatottban.
Király Gábor (1860 München): Egy antik mackónadrág, amely néhány zseniális szezonja ellenére mára egy egy hitelét vesztett, kiöregedett kapussá vált. Meghívása igen megkérdőjelezhető döntés.
Védők:
Szélesi Zoltán (DVSC-TEVA): A védelem egyik leggyengébb láncszeme. Meghívása a válogatottba olyan rejtély, mint Kiszel Tünde jelenléte a magyar médiában.
Bodnár László (DVSC-TEVA): Jelenleg azt gondolom az egyik legjobb magyar szélső. Helye megkérdőjelezhetetlen a válogatottban. A Lokinál jóval komolyabb csapatban is megállná a helyét.
Gyepes Gábor (Cardiff City): Egy rossz vicc, semmi több. A "magyar David Beckham", ahogy a SkySports nevezte. Minden korrekt szurkoló rémálma. Hozzá nem értése és lassúsága számos pontjába került már a válogatottnak. Meghívásának oka érthetetlen.
Juhász Roland (RSC Anderlecht): A legjobb magyar védő, aki minden bizonnyal a nyártól a PremierShip valamelyik csapatának tagja lesz. Stabilitása és magabiztossága sokszor kölcsönzött nyugalmat az amúgy igen gyenge lábakon álló társainak is.
Vanczák Vilmos (FC Sion): Miért? Miért? Miért?
Bodor Boldizsár (Roda JC Kerkrade): Egy erősen átlagos játékos, akit egyedül Hollandiában szerzett rutinja emeli itthon játszó vetélytársai fölé.
Horváth Gábor (Videoton FC): Egy tehetséges játékos, aki megfelelő menedzseléssel egy korrekt európai karriert futhat be. Ha nem igazol ki a nyáron, akkor viszont szép lassan elszaladhatnak mellette az évek.
Mészáros Norbert (DVSC-TEVA): Fiatal, feltörekvő játékos. Tehetséges, ugyanakkor a keretbe történő meghívása számomra nem teljesen igazolt.
Középpályások:
Hajnal Tamás (Borussia Dortmund): Nem igazán értem az ő meghívását sem. A válogatottban eddig nem igazán nyújtott maradandót és mivel hosszú ideig sérült volt, így a következő félévben meg kéne várni amíg ismét formába lendül. Utána pedig természetesen ismét helye lenne a keretben. Egy formában lévő Hajnal Tamásra szüksége van ennek a csapatnak.
Huszti Szabolcs (Zenit Szentpétervár): az első orosz szezonja nem volt igazán lehengerlő. Ettől függetlenül tehetsége megkérdőjelezhetetlen, remélhetőleg Koeman hamarosan megtalálja számára a tökéletes posztot a válogatottban.
Dzsudzsák Balázs (PSV Eindhoven): a jelenlegi legjobb és legértékesebb magyar játékos. Remélhetőleg a következő sorozatban már olyan teljesítményt fog nyújtani címeres mezben is, mint Hollandiában.
Halmosi Péter (Szombathelyi Haladás): Egy külföldön megbukott játékos, akinek meghívása szintén érthetetlen. Egyáltalán nincs játékban, így nem értem mit keres a keretben.
Tóth Balázs (Racing Genk): Miért? Miért? Miért?
Dárdai Pál (Hertha BSC): Miért? Miért? Miért? Kiöregedett, lassú és nincs játékban.
Vadócz Krisztián (Osasuna): Igen kevés szerephez jut mostanában, emiatt nem igazán értem az ő meghívását sem.
Tőzsér Dániel (Racing Genk): Az idei szezonja eddig igen jól alakul, gólokat szerzett az Európa Ligában és a belga bajnokságban is. Ideális kiegészítő ember lehet a válogatottban.
Buzsáky Ákos (Queen's Park Rangers): Neki is elég jó szezonja van eddig. Jogosnak érzem a meghívását. Hosszú távon belőle is ideális kiegészítő ember lehetne a válogatottban.
Támadók:
Rudolf Gergely (DVSC-TEVA): Inkorrekt viselkedése a Lokival szemben elképesztően visszataszítő lépés volt. Nemcsak a csapatát, de a menedzserét is cserben hagyta. Sajnálatos módon annyira kevés játékban lévő képzett csatárunk van, hogy ennek ellenére a meghívása megalapozott.
Priskin Tamás (Queen's Park Rangers): Az utóbbi fél szezont átszenvedő csatár remélhetőleg a QPR-nél új erőre kap. Neki is helye van ettől függetlenül a keretben.
Torghelle Sándor (Augsburg 1907): Mindenki Sanyija az utóbbi félév során bebizonyította, hogy a Bundesliga 2-ben meghatározó játékos tud lenni. Akarata és küzdeni tudása példaértékű. Meglátásom szerint egy ilyen mentalitású játékos kell a válogatottba.
Szalai Ádám (Mainz): Két év madridi alibi után megmutathatja mire képes. Meghívása - még ha kicsit korai is - feltétlenül azt jelzi, hogy Koeman nyitott a feltörekvő tehetségek felé.
Feltörekvő tehetségek
Koman Vladimir (Bari): A magyar utánpótlás egyik emblematikus figurája. Idén már 11 Serie A-s meccset tudhat maga mögött és már az első gólját is megszerezte. A következő selejtező-sorozatban már kiegészítő emberként feltétlenül számításba kéne vennie őt Koeman-nak.
Kádár Tamás (Newcastle): Az egyelőre epizódszerepekhez jutó Kádár egyértelműen megérdemli a lehetőséget, hogy a jelenlegi bizonytalan és már számtalanszor leszereplő védők helyett legalább barátságos meccseken szerephez juthasson. Két éven belül, ha a sérülések elkerülik meghatározó tagja lehet a válogatott védelmének is.
Debreceni András (Budapest Honvéd): Az egyik legstabilabb magyar védő. Fizikai adottságai és komoly hazai tapasztalata (50 NB1-es meccs) meglátásom szerint éretté teszik arra, hogy a jelenlegi komikus védők helyett őt is kipróbálják. Néhány éven belül ő is meghatározó játékosa lehet a válogatottnak, ha külföldre tud igazolni.
Gulácsi Péter (Liverpool): Kiemelkedő tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Véleményem szerint legalább néhány barátságos meccsre be kéne hívni, hogy érezze a bizalmat. Nagyon hasznos lenne a fejlődése szempontjából, ha első osztályú csapatban játszana.
Németh Krisztián (AEK Athen): Ha képes lesz 1-2 szezont sérülés nélkül végigjátszani, akkor komoly előrelépést tehet afelé, hogy nemzetközileg elismert játékos legyen. Gólérzékenysége köztudott, a kérdés csupán, hogy be fogja-e futni azt a pályafutást, amire tehetsége predesztinálja.
Gosztonyi András (Bari): Zseniális szélső lehet belőle, ha a most következő hónapokban be tudja bizonyítani, hogy helye van az olasz első osztályban. Azt gondolom, hogy ha játszik ebben a félévben, akkor vitathatlanul helye lesz a válogatott szűk keretében is.
Ti hogy látjátok a selejtező előtti esélyeinket? Nálatok kik jutnának szerephez a válogatottban és kik azok, akiket örökre elfelejtenétek?
Ezután a kis válogatottbeli kitekintő után hamarosan folytatom a sportfogadás alapjait taglaló cikksorozattal!
