A múlt héten örömmel konstatáltam, hogy ahogyan azt a Wilco van Buuren menesztése előtt is megjósoltam, úgy Erwin Koeman is távozott a Magyar Labdarúgó Szövetségből, valamint a szövetségi kapitányi posztról. Szokás szerint hatalmas várakozás és bizakodás előzi meg az újonnan kinevezett kapitány működését.
Lássuk mit várhatunk a következő években - véleményem szerint -, illetve, hogyan jutottunk el idáig!

A néhány héttel ezelőtt íródott bejegyzésemben már részletesen kitértem arra, hogy az edzőként ezidáig semmilyen jelentősebb eredményt el nem érő, a Feyenoordnál az elkeserítő hetedik pozíciót megszerző holland távozása nem csupán lehetőség, hanem egy szükségszerűség a magyar futball fejlődése szempontjából.

Az újonnan megválasztott vezetőségnek nem volt könnyű dolga a kinevezéskor, mivel számos alternatíva állt rendelkezésükre.

Egyrészt, ahogy Zombori Sándor a Sport televízióban többször kifejtette nézetét, az emberek egy jelentős része fiatal, sikeres, ambíciózus és nem mellesleg magyar szakembert szeretett volna látni a nemzeti tizenegy élén. Ilyen lehetett volna Mészöly Géza vagy Pintér Attila, az Újpest és a Győr szakvezetői.

Másrészt, sokan szerettek volna egy, a korábbinál jóval elismertebb nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkező "nagy nevet" a válogatott élére, mint amilyen Lothar Mattheus vagy éppen Erwin Koeman volt. Konkrét neveket azonban itt nem nagyon lehetett hallani, mivel az MLSZ egyértelműen tudtára adta a közvéleménynek, hogy magyar szakvezetővel képzeli el a válogatott jövőjét.

Harmadrészt, és talán ez a tábor volt a legnagyobb, sokan azt gondolták, hogy a magyar labdarúgás berkein belül szaktekintélynek számító edzőnek kell átadni a stafétát. Itt elsődlegesen három ember neve volt hallható: Mezey Györgyé, Egervári Sándoré és végül, de nem utolsó sorban Nyilasi Tiboré. Mivel Mezey egyértelműen jelezte, hogy komoly tervei vannak a Videotonnal, így igazából két szereplősre szűkült a kérdés. Az u20-as sikeredző avagy a háttérbe húzodó korábbi közönségkedvenc.

A végeredmény - bármennyire is bíztak néhányan valami váratlan húzásban - a lehető legkiszámíthatóbb végeredményt hozta. Egervári Sándor lett a szövetségi kapitány, Nyilasi Tibor pedig az MLSZ sportigazgatója.

Mit jelenthet Egervári érkezése a magyar labdarúgás és a válogatott szempontjából? Lássuk!

Pro:

• Valószínűsíthető Gera Zoltán visszatérése a válogatottba.
   
• Jelentős számban (3-5) épülhetnek be a következő években az u20-as csapatból a felnőtt válogatottba játékosok.
  Ez egy külföldi edzővel valószínűleg sokkal lassabb és körülményesebb lenne. Elsősorban Koman Vladimir, Németh Krisztián, Kádár Tamás és Gosztonyi András beépítése lendíthet majd a válogatotton. Debreceni András, Gulácsi Péter és Futács Márkó meglátásom szerint leghamarabb 3-4 év múlva lesznek válogatott szintű játékosok, ha fejlődésük töretlen marad.
   
• Nem kell vagyonokat kiadni a szövetségi kapitány fizetéseként.
   
• A közvélemény minden bizonnyal türelmesebb lesz a következő egy esztendőben, mint Koemannál lett volna.
   
• Az, hogy valaki külföldön játszik - vagy éppen ül a padon - nem fog automatikusan válogatott behívót érni, mint eddig.
   
• Várhatóan hazai pályán látható lesz támadó szellemű magyar csapat is a következő években - ellentétben a Koeman-érával.

Kontra:

• Minden bizonnyal egy jó ideig elfelejthetjük a nevesebb ellenfelek elleni barátságos meccseket. Egervári neve közel sem cseng olyan jól, mint Koemané.
   
• Várhatóan kisebb hírértéke lesz a jövőben a válogatottnak, mint eddig. Ezáltal kevesebb publicitást kapunk külföldön, valamint várhatóan kevesebb játékos-megfigyelő fogja figyelemmel követni a válogatottunk szereplését. Így talán egy fokkal nehezebbé válik majd az itthon játszók számára a külföldre igazolás.

Azt gondolom a fenti összevetés is jól jelzi, hogy az MLSZ vezetősége jó döntést hozott a Koeman - Egervári csere meglépésekor.

Meglátásom szerint a következő hónapokban a legfontosabb, hogy a magyar válogatottal szembeni elvárások realizálódjanak. Csapatunk jelenleg a selejtező-csoport harmadik helyéért küzd. Ha ezt elfogadjuk és tudomássul vesszük, akkor a következő hónapokban, években érhetnek bennünket akár kellemes meglepetések is...