Lasztirúgás

Az utóbbi közel két hónap során hazai csapataink ismét megmutathatták mire is képesek határainkat átlépve, a nemzetközi mérkőzések illatába beleszagolva.

Lássuk, ki mennyire lehet büszke a nyári teljesítményére!

Zalaegerszeg

Érdemjegy: 1 (Elégtelen)

A csapat, amely talán a legnagyobb szégyent okozta a nyári kupa-selejtezők során.

Hittük és sokan még ma is hisszük, hogy a magyar labdarúgás jelenlegi állapota csupán átmeneti, és képesek lehetünk arra, hogy ismét európai szinten űzzük a labdarúgást.

A Zalaegerszeg rámutatott, hogy manapság már egy albán csapat is képes lehet arra, hogy keresztülhúzza európai kupacéljainkat.

Csank János és csapata az utóbbi két hónapban egyszerűen szenved. Lehetne ezt finomítani, meg körülírni, de a lényeg ugyanaz. A 3 bajnoki forduló alatt bezsákolt 2 pont, bizony elég karcsú a tavalyi szezon során a dobogóért küzdő, harcos, korábban bravúrokra bármikor képes zalaiaktól.

Eredmények:

FK Tirana - ZTE 0:0
ZTE - FK Tirana 0:0 (hosszabítás után 0:1)

A cikk további részért, kattintson a jobb alsó Tovább gombra!

Máté Péter. 25 éves. Hátvéd. A Debrecen játékosa.

Néhány esztendővel ezelőtt a magyar futball egyik nagy ígéretének tartották. Testfelépítése és harcossága alkalmassá tették arra, hogy egyes menedzserek és edzők komoly jövőt vízionáljanak számára...

Ahogy azonban oly sok karriernél, közbe jött valami. Olyan komoly sérülést szenvedett, amely lehetetlenné tették a még épp csak elinduló Reading-es karrierjét.

Néhány év eltelt. Ifjú "hősünk" visszakerült Magyarországra, szűkebb hazájába Debrecenbe. A csapat jól muzsikál, és évek óta nyeri a magyar bajnokságot, valamint rendszeres résztvevőjévé vált a nemzetközi kupasorozatoknak. Minden idilli - legalábbis úgy fest.

Elérkezik azonban 2010. augusztusának legutolsó hete.
Máté Pétert annak ellenére, hogy a BL keretbe még nevezte Herczeg András klubmenedzser, úgy dönt, él a változtatás lehetőségével és módosítja az Európa Liga keretét.

A módosítás nem véletlen, nem elírás, nem egy hiba eredménye. A módosítás egy tudatos szakmai döntés eredménye - mindezt onnan tudhatjuk, hogy a Debrecen megtehette volna, hogy informálja az UEFA-t, hogy nem kíván élni a módosítás lehetőségével. Ez esetben automatikusan a BL keret lett volna a Loki EL kerete.

A Debrecen azonban élni kívánt ezzel a változtatással. Módosította a keretet, ezáltal kizárva Máté Péter szereplésének lehetőségét.

Ha a szakvezetés úgy dönt módosít a nevezetteken, akkor ezt minden bizonnyal a játékossal is közlik - bár a mai nap után ide talán érdemes egy kérdőjelet írni...

Azt gondolom egy ilyen tudatos döntés során kizárt, hogy a játékost nem informálják arról, hogy ő ezúttal sajnos ki fog maradni az EL playoff mérkőzéseiből.

És itt jön a történt lényege, az emberi tényező!

Képzeljük bele magunkat Máté Péter helyzetébe, majd olvassunk bele a "naplójába"!

Augusztus 19. - csütörtök. Közlik velem, hogy ezúttal az Európa Liga csoportmérkőzések előtti utolsó felvonásán csupán a nézők között számol velem a szakvezetés. Letört vagyok, elkeseredett, de megértem a helyzetet. Mivel hosszú ideje sérülésekkel bajlódom, érthető módon most így döntött a szakmai stáb.

Augusztus 23. - hétfő. Eltelt néhány nap, jól megy az edzéseken, egyre jobb a fizikai állapotom. Pörgök, ahogy az a csövön kifér. Mindent megteszek azért, hogy megmutassam Máté Péterrel számolni kell.

A munkám eredménye, hogy Bandi bá' kihirdeti az utazó keretet és rajta vagyok a listán. Bár pár napja szóltak, hogy nem neveztek, de hát ha Bandi bá' kiírta, akkor biztos elintézték valahogy. Megkérdezzem, hogy lehet-e ebből valami gond? Á, minek... Ez egy profi csapat, profi vezetőkkel. Meg amúgy is, Bulgária szép hely. Tavaly is tetszett...

Augusztus 25. - szerda. Megérkezett a csapat Szófiába a repülővel, majd busszal irány Lovecs. Nem egy Monte Carlo, de azért nem rossz. Ha megkérdeztem volna, hogy minek jelöltek az utazó keretbe, akkor most mindez kimaradt volna. Jó kis utazás lesz ez, remélem a szobám is jó lesz a szállóban...

Na, ez nem rossz. Edzünk egy párat, lezavarjuk holnap a meccset, aztán remélem jut idő még egy kis lazításra... Hoztam a táskámban egy PS3-t, este lealázom a többieket. Már alig várom.

Augusztus 26. - csütörtök. Lovecs. Megy a meccs. Vezetünk és még 5 perc van hátra... Bandi bá' szól, hogy készüljek, mert a végére beállok. A szívem elkezd egyre gyorsabban lüktetni, mert elvégre tavaly utoljára a Levszki ellen jutottam szóhoz. Mindegy, jó lesz ez.

Várjunk csak, és mi lesz a nevezésemmel? Ja, mindegy. Biztos elintézték hiszen ez egy profi csapat, profi vezetéssel. Nem lesz gond...

(A történet csupán a fikció, a valósággal történő bármilyen egyezés csupán a véletlen műve.)

A múlt héten örömmel konstatáltam, hogy ahogyan azt a Wilco van Buuren menesztése előtt is megjósoltam, úgy Erwin Koeman is távozott a Magyar Labdarúgó Szövetségből, valamint a szövetségi kapitányi posztról. Szokás szerint hatalmas várakozás és bizakodás előzi meg az újonnan kinevezett kapitány működését.
Lássuk mit várhatunk a következő években - véleményem szerint -, illetve, hogyan jutottunk el idáig!

A néhány héttel ezelőtt íródott bejegyzésemben már részletesen kitértem arra, hogy az edzőként ezidáig semmilyen jelentősebb eredményt el nem érő, a Feyenoordnál az elkeserítő hetedik pozíciót megszerző holland távozása nem csupán lehetőség, hanem egy szükségszerűség a magyar futball fejlődése szempontjából.

Az újonnan megválasztott vezetőségnek nem volt könnyű dolga a kinevezéskor, mivel számos alternatíva állt rendelkezésükre.

Egyrészt, ahogy Zombori Sándor a Sport televízióban többször kifejtette nézetét, az emberek egy jelentős része fiatal, sikeres, ambíciózus és nem mellesleg magyar szakembert szeretett volna látni a nemzeti tizenegy élén. Ilyen lehetett volna Mészöly Géza vagy Pintér Attila, az Újpest és a Győr szakvezetői.

Másrészt, sokan szerettek volna egy, a korábbinál jóval elismertebb nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkező "nagy nevet" a válogatott élére, mint amilyen Lothar Mattheus vagy éppen Erwin Koeman volt. Konkrét neveket azonban itt nem nagyon lehetett hallani, mivel az MLSZ egyértelműen tudtára adta a közvéleménynek, hogy magyar szakvezetővel képzeli el a válogatott jövőjét.

Harmadrészt, és talán ez a tábor volt a legnagyobb, sokan azt gondolták, hogy a magyar labdarúgás berkein belül szaktekintélynek számító edzőnek kell átadni a stafétát. Itt elsődlegesen három ember neve volt hallható: Mezey Györgyé, Egervári Sándoré és végül, de nem utolsó sorban Nyilasi Tiboré. Mivel Mezey egyértelműen jelezte, hogy komoly tervei vannak a Videotonnal, így igazából két szereplősre szűkült a kérdés. Az u20-as sikeredző avagy a háttérbe húzodó korábbi közönségkedvenc.

A végeredmény - bármennyire is bíztak néhányan valami váratlan húzásban - a lehető legkiszámíthatóbb végeredményt hozta. Egervári Sándor lett a szövetségi kapitány, Nyilasi Tibor pedig az MLSZ sportigazgatója.

Mit jelenthet Egervári érkezése a magyar labdarúgás és a válogatott szempontjából? Lássuk!

Pro:

• Valószínűsíthető Gera Zoltán visszatérése a válogatottba.
   
• Jelentős számban (3-5) épülhetnek be a következő években az u20-as csapatból a felnőtt válogatottba játékosok.
  Ez egy külföldi edzővel valószínűleg sokkal lassabb és körülményesebb lenne. Elsősorban Koman Vladimir, Németh Krisztián, Kádár Tamás és Gosztonyi András beépítése lendíthet majd a válogatotton. Debreceni András, Gulácsi Péter és Futács Márkó meglátásom szerint leghamarabb 3-4 év múlva lesznek válogatott szintű játékosok, ha fejlődésük töretlen marad.
   
• Nem kell vagyonokat kiadni a szövetségi kapitány fizetéseként.
   
• A közvélemény minden bizonnyal türelmesebb lesz a következő egy esztendőben, mint Koemannál lett volna.
   
• Az, hogy valaki külföldön játszik - vagy éppen ül a padon - nem fog automatikusan válogatott behívót érni, mint eddig.
   
• Várhatóan hazai pályán látható lesz támadó szellemű magyar csapat is a következő években - ellentétben a Koeman-érával.

Kontra:

• Minden bizonnyal egy jó ideig elfelejthetjük a nevesebb ellenfelek elleni barátságos meccseket. Egervári neve közel sem cseng olyan jól, mint Koemané.
   
• Várhatóan kisebb hírértéke lesz a jövőben a válogatottnak, mint eddig. Ezáltal kevesebb publicitást kapunk külföldön, valamint várhatóan kevesebb játékos-megfigyelő fogja figyelemmel követni a válogatottunk szereplését. Így talán egy fokkal nehezebbé válik majd az itthon játszók számára a külföldre igazolás.

Azt gondolom a fenti összevetés is jól jelzi, hogy az MLSZ vezetősége jó döntést hozott a Koeman - Egervári csere meglépésekor.

Meglátásom szerint a következő hónapokban a legfontosabb, hogy a magyar válogatottal szembeni elvárások realizálódjanak. Csapatunk jelenleg a selejtező-csoport harmadik helyéért küzd. Ha ezt elfogadjuk és tudomássul vesszük, akkor a következő hónapokban, években érhetnek bennünket akár kellemes meglepetések is...

Az utóbbi két hét elméletileg a futball nemzetközi ünnepe volt, egy olyan esemény, amelyen napjaink legjelentősebb futball-nagyhatalmai és a feltörekvő, mindig szimpatikus kiscsapatok mérhették/mérik össze tudásukat. Mindez szép és jó. Azonban, ha csak a felszínnél maradunk, és nem ásunk le az esemény mélyére, akkor pont a leglényegesebb részletekről maradunk le. Meglátásom szerint ez pedig az, hogy egy olyan világesemény kellős közepén vagyunk, amely rámutat, hogy változások kellenek...

Mindenki tisztában volt azzal, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság, mint labdarúgó VB helyszín egy igen bátor, már már felelőtlen választás volt anno a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) döntéshozóitól - elég, ha arra gondolunk, hogy gyilkosságok, emberrablások, vagy éppen fegyverrel elkövetett bűncselekmények esetében a világ legveszélyesebb országainak egyikéről beszélünk (forrás: http://www.nationmaster.com/country/sf-south-africa/cri-crime). Az utóbbi napok azonban rámutattak, hogy a 2010-es VB nem csak a rossz helyszín-választásról lesz ismeretes.

Két nyolcaddöntő - és az azokon elkövetett mérkőzést befolyásoló hibák - kellettek ahhoz, hogy a világ kinyissa szemét és azt mondja ez így nem mehet tovább.

Nonszensz az, hogy a világ legnépszerűbb játékát, illetve annak tisztaságát ilyen mértékű emberi hibák befolyásolják. Lehet a fejünket a homokba dugni, és a hagyományok félreértelmezése mögé bújva arról beszélni, hogy bezzeg az '50-es években, amikor aztán igazán tudták milyen a foci, és a legnagyobbak még kézzel varrott bőrlabdát kergettek a grundokon. Ez a szemlélet azonban nem más, mint egy homályos látásmód, homályos - és logikailag nem felépített, megalapozatlan - érvelés.

A sport legyen sport. A sportolók - legyenek azok focisták, úszók, golfozók, amerikai focisták vagy éppen teniszezők - valós teljesítményük alapján legyenek megítélve ne pedig egyetlen - vagy esetünkben két (bíró & partjelző) - ember adott pillanatnyi - sajnos manapság egyre többször helytelen - megítélése alapján.

Ahogy oly sokan nyúlnak a tenisz példájához, úgy én is ezt teszem. Ha egy ilyen jelentős hagyományokkal rendelkező sportágban ezt meg lehetett lépni, akkor ennek  - egy alaposan kigondolt videó-alapú bíráskodást kiegészítő rendszer - bevezetése a labdarúgásban sem lehet gond.

Az újítások bevezetése már nincs messze. A kérdés, lesz-e olyan karizmatikus vezető a közeljövőben, aki ennek a döntésnek minden terhét magára vállalva végig tudja vinni mindezt...

Az utóbbi hónapokban Erwin Koeman szövetségi kapitány egy különös átmeneten ment keresztül. 2009 közepéig országos támogatottsága kiemelkedő volt, a csapat taktikus játékát, stabil védekezését és eredményességét mindenhol dícsérő szavak kísérték. Azóta eltelt közel egy év, és ma elérkezett a pillanat, amikor Erwin Koemannak távoznia kell...

Lehet az utóbbi selejtező-sorozat eredményei mögé bújni és hősies magyar helytállásról regélni, el lehet magyarázni a magyar újságíróknak, hogy mennyire más a nemzetközi labdarúgóéletben labdarúgásunk megítélése. Egyet azonban nem lehet, hátat fordítani a valóságnak.

Meglátásom szerint a következő 5 érv rámutat arra miért is kell benyújtania lemondását a csúfosan leszereplő hollandnak:

1. A társadalmi támogatottság teljes hiánya.
   Eljutottunk oda, hogy szinte kivétel nélkül minden szurkoló elfordult Erwin Koemantól és a válogatott csapattól. Jól példázza ezt a németek elleni példátlanul alacsony nézőszám is.
    
2. A szövetségi háttér átalakulása.
   Erwin Koeman a korábbi MLSZ-elnök Kisteleki István embere, ez köztudott. A szövetségben folyamatban lévő változások - Csányi Sándor színrelépése - nyilvánvalóvá teszik, hogy az új struktúra, az új feladatok új szakembergárdát igényelnek. Érezhető, hogy ebben Koemannak nincs helye.
   
   
3. Ellentét az ország legbefolyásosabb vezetőjével.
   Orbán Viktort lehet szeretni vagy nem szeretni - ezt mindenki döntse el maga. Viszont a médián keresztül üzengetni és az általa kifejezésre juttatott véleményt becsmérelni nem okos dolog főleg, akkor nem ha az embert a Magyar Labdarúgó Szövetség alkalmazza...
    
4. Elképesztően szégyenteljes eredménysor és mutatott játék.
   Az utóbbi egy esztendőben minduntalan azt láthattuk, hogyan képes egy válogatott koncepció, támadójáték és valódi hit nélkül futballozni meccsről meccsre. A sorozatos vereségek mellett a valódi probléma, hogy egyszerűen nincs elképzelés a csapat mögött.
   Az utóbbi 1 év eredményei: 9 mérkőzés, 1 győzelem (a tét nélkül játszó dánok ellen), 1 döntetlen (az alibizó oroszokkal szemben) és 7 (!) vereség (Románia, Svédország, Portugália itthon és kint, Belgium, Németország és Hollandia).
    
5. Becsület kérdése.
   Lehet hibázni, lehet gyengén teljesíteni, de ezek után - ha úgy hozza az élet - fel kell vállalni a dolgokat és egy olyan vereség után (1:6), mint a mai, meg kell köszönni a lehetőséget és be kell adni a lemondásunkat. Ez becsület kérdése.

A fenti öt érv egyértelművé teszi, hogy Erwin Koeman számára eljött a távozás ideje.

És akkor még az olyan tényezőkről, mint Gera Zoltán elüldözéséről még nem is beszéltünk...