Focireform
Az elmúlt hetekben az ügyeletes hazai focivezér, Kisteleki István, bejelentette, hogy a magyar labdarúgásnak egy olyan reformra van szüksége, amely alapjaiban változtatja meg a hazai labdarúgást és képes lehet valóban egy színvonalas, elitbajnokság létrehozására.
A reform tervei nem kis meglepetésemre számos ponton megegyeznek az általam korábban leírt javaslatokkal, amelyet a Ligakupa-jelenség vizsgálatánál elemeztem.
A 12 csapatos bajnokság és a 4 forduló - amely mind kulcsgondolatai voltak az általam vázolt elképzeléseknek, és amely a készülő reformnak is sarokkövei lesznek - természetesen sok ember nemtetszését, éles kritikáját váltotta ki az utóbbi két hétben.
A következőkben megpróbálom felfedni a kialakult nézeteltérés okait, a reform lehetséges eredményeit, illetve a következő hónapok várható forgatókönyveit.
A reform elemei
- 2010/2011: NBI: 12 csapat, 4 forduló, 44 mérkőzés, utolsó kiesik, utolsó előtti osztályozót játszik
- 2010/2012: NBII: 20 csapat, 2 forduló, 38 mérkőzés, 1 feljutó, 1 osztályozó, 4 kieső
Mindez letölthető a mlsz hivatalos honlapjáról az elnök által készített prezentáció formájában, az alábbi linkre kattintva: http://www.mlsz.hu/hirek2009.php?itemid=5217 (harmadik bekezdés, első sor közepe)
A reform célja az amit, mindenki szeretne a magyar fociban: a sport népszerűsítése, a nézőszám növelése, színvonalemelkedés, a sportág presztízsének visszaállítása, a magyar labdarúgás felzárkóztatása és hasonlók.
Az ellentétek forrása
A reform céljaival alapvetően mindenki egyetért, mindenki magasabb bevételeket, zsúfolt lelátókat és színvonalas mérkőzéseket vízionál, amikor a jövő kerül szóba.
A helyzet az azonban, hogy napjainkban elérkeztünk egy olyan pontra, amikor a labdarúgó-klubok tulajdonosai, az üzleti életben jól ismert kartell tartalmához hasonló tulajdonosi tanácsot hoztak létre a Honvédot tulajdonló George F. Hemingway vezetésével.
Gondoljunk bele ezen csoport helyzetébe. Többnyire a magyar gazdasági élet meghatározó szereplői ők, akik fanatizmusuk, illetve labdarúgás iránt érzett szenvedélyük vezetett oda, hogy manapság futball-klubokat tulajdonolnak. Vannak persze, akik pusztán gazdasági érdekeket szem előtt tartva ruháztak be egyes csapatokba. Ez a 16 ember most azzal szembesül, hogy egy külső erő - MLSZ - javaslatára, két év múlva négy csapatot maguk közül ki kell rúgniuk, hiszen már csak 12 csapat számára lesz hely a legfelsőbb osztályban.
Elképzelhető ebben a helyzetben, hogy a 16 összetartó üzletember azt mondja, igen, nekünk kell az a reform, csináljuk meg! NEM. Kisteleki István azzal a hasonlattal élt a Napkeltében a minap, hogy számukra a reform olyan, mintha a hóhérok csoportjának bejelentenék, hogy eltörlik a halálbüntetést.
Bevallom számomra a hasonlat kicsit erős, azonban a mögöttes tartalom véleményem szerint is igaz. Ez a 16 különálló csapat, illetve gazdasági erő csak abban az esetben tud sikeresen tevékenykedni hosszú távon, ha egységesen működnek és képesek egy koherens egészként képviselni álláspontjukat.
Ez az álláspont jelen esetben azt jelenti, hogy ragaszkodnak egy olyan érdektelen, alacsony nívót képviselő magyar bajnoksághoz, amely napról napra egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed.
Lehetséges forgatókönyvek
Alapvetően három fő irányban mozdulhat el a jelenlegi reformtervezet meglátásom szerint.
- Kisteleki István minden erejét és befolyását latba vetve, kiáll a reform mellett és az MLSZ támogatásával, a klubok éles ellenzése közepetve végigviszi jelenlegi elképzeléseit és megreformálja a hazai bajnokságot.
- Kisteleki belátván az ellenállás mértékét egy olyan tervezetet dolgoz ki, amely a csapatok létszámán nem változtat azonban kötelező infrastrukturális fejlesztéseket ír elő, mint amilyen a fűtött pályák ötlete.
- Kisteleki behódol a klubvezéreknek és a társadalmi támogatottság hiányára hivatkozva visszalép a reform megvalósításától.
Személyes vélemény
Meglátásom szerint a magyar első osztály nem más, mint üzlet. Ahhoz, hogy ez az üzlet nemzetközileg is hatékony és sikeres lehessen szükség van olyan motivált piaci szereplőkre akik valóban színvonalat és mínőséget akarnak létrehozni.
Az utóbbi tíz évben a mérkőzések látogatottsága rohamos mértékben zuhant és egyfajta nemzeti érdektelenség alakult ki a mérkőzésekkel szemben. Ennek véget kell vetni előbb vagy utóbb, hiszen egyetlen üzlet sem működik vásárlók nélkül.
Sokan azt hozzák fel érvként a reform ellen, hogy a szegényebb vidéki csapatok így kiesnek és vidéki fellegvárak fognak megszűnni.
A helyzet az, hogy körül kell nézni és rá kell ébredni, hogy ma már a piacgazdaságban élünk. Az olyan szociális érvek, mint, a vidéki klubok és szurkolók mesterséges életbentartása egész egyszerűen gazdasági öngyilkosság.
Amennyiben ezek a vidéki klubok nem tudnak a szurkolóikra alapozván egy sikeresen működő üzleti modellt kidolgozni, akkor azzal hosszú távon nem csak a saját csapatukat hozzák nehéz helyzetbe, hanem a bajnokság egész nívóját megbélyegzik, megásván ezzel a magyar labdarúgás, amúgy is készülőben lévő sírját.
A következő évek kérdése az lesz, hogy melyik az a 8 -10 magyar klub, amely hajlandó egy olyan koncepciót kidolgozni, amely megteremti a klubjuk, illetve a magyar futball számára a sikeres szereplés lehetőségét.
Remélhetőleg Kisteleki végigviszi a reformelképzeléseit és lefekteti a sikeres magyar futball jövőjének alapköveit.
