A tegnapi nap során az u20-as csapatunk megkezdte szereplését a 2009-es egyiptomi u20-as világbajnokságon Honduras válogatottja ellen. A végeredmény egy szégyenteljes 3:0 lett, azonban sajnos nem ez a legelkeserítőbb...
A 2008-as csehországi u19-es Európa-bajnokság során csapatunk menetelésének következtében Magyarországon olyan futball-láz lett úrrá, amely nagyon rég nem volt tapasztalható. Játékosaink Sisa Tibor - a jelenleg Kispesten szenvedő tréner - segítségével a hatalmas bravúrnak számító bronzérmet szerezték még, kvalifikálva ezzel csapatukat az idei évi világbajnokságra.
Magyar futballszurkolók ezrei, sőt tízezrei kezdték hinni, hogy a hosszú ínséges idők után végre beköszönhet a magyar labdarúgás következő virágkora, ismét esélyünk lehet olyan játékosokat adnunk a világ labdarúgásának, akik nevére Európa bármely országában elismerően csettintenek. Úgy hittük egy erős európai válogatottra van végre hosszú idők után esélyünk. Tegnap este ráébredhettünk, hogy hatalmasat tévedtünk...
"Világszínvonalú" akadémiai rendszer
Az utóbbi évek hazai - legyen az válogatott vagy klubszintű - labdarúgó kudarcai után sokak számára egyetlen remény maradt, a magyar utánpótlás.
Az MTK, illetve a Career Management Group által a médiát olyan hírekkel látták el az utóbbi esztendőkben, mely szerint utánpótlás-képzésünk példaértékű átalakuláson ment keresztül és a bevezetésre kerülő akadémiai rendszer segítségével reális célkítűzéssé válhat, hogy nemzeti csapatunk a világesemények rendszeres résztvevőjévé válljon, hiszen európailag meghatározó játékosokkal rendelkezünk szinte a csapat minden posztján.
Tegnap este olyan szégyent kellett átélnünk, amely ha másra nem, arra jó volt, hogy ismét elkezdjük reálisan értékelni játékosainkat, illetve nemzeti csapatunkat.
"Játékosaink európai élklubokban edződnek"
Liverpool, AEK Athén, Brescia, Werder Bremen, Bari.
Kétségtelen, hogy igen jól csengő ötös. Azonban őszintén szembe kéne néznünk a tényekkel és reálisan értékelni a helyzetet.
Gulácsi Péter a Liverpool tartalékcsapatának kapusa, de jelenleg az első csapattal tréningezik. 19 éves korára annyit mondhat el magáról klubszinten, hogy 18 mérkőzést játszott a harmadosztályból lefelé kilógó Hereford United csapatában. A Liverpoolban néhány felkészülési mérkőzésen kapott 10-15 perceket. Senki ne értsen félre, de ezek mellett ne mondjuk azt, hogy világszínvonalú kapusról van szó.
Németh Krisztián. Az utóbbi években sokak által - sok esetben bevallom általam is - a válogatottba követelt csatár az utóbbi hónapban úgy fest kezd beilleszkedni a görög élcsapat AEK Athén támadósorába. Ettől független az utóbbi 3 évben összesen 5 felnőtt mérkőzésen játszott, amely szintén nem ad túl sok jövőbeni bizakodásra okot. Bízzunk benne, hogy Athénban bebízonyítja minden kétkedőnek, hogy miért is tartják sokan a jövő nagy magyar csatáregyéniségének.
Varga Roland. A Brescia magyar légiósa a Serie B-ben az eltelt hét fordulóban két mérkőzésen kapott szerepet egyszer 80, egyszer pedig 4 perc erejéig. Azt gondolom ő az, akit itthon a legkevésbé ismerünk. Az idei szezon meghatározó lesz az ő jövője szempontjából is. Egyelőre mindenestre jóindulattal is csak egy másodosztályú csapat kiegészítő-emberének nevezhetjük.
Futács Márkó. A Nancyban pallérozódó meg nem értett magyar csatár, aki 30 perc német szuperkupa szereplés és egy meg nem adott gól óta általában a Werder kispadjára sem nagyon fér oda. Bajnoki mérkőzésen eddig egyetlen percet nem kapott.
Koman Vladimir. Az ukrán és magyar identitásával folyamatosan önellentmondásba ütköző középpályás, aki az előző évet a gyöngécske Avellino-ban töltötte a Serie B-ben, olyan nyilatkozatokkal kápráztatva a hírekre kiéhezett magyar közönséget, mint az:"Engem a csapat nem érdekel, a lényeg, hogy én játszak és fejlődjek". "Példaértékű" hozzáállásának köszönhetően a Sampdoria kölcsönadta a Serie A újoncának a Bari-nak. "Hősünk" eddigi 0 játszott percével nem hagyott mély nyomokat az első osztályban.
A listán végigfutva látszik, hogy játékosaink Németh Krisztián kivételével lényegében sehol nem tudták megvetni a lábukat és állandó első csapatbeli játéklehetőséget kiharcolni maguknak. Ezzel nincs is semmi gond, csak legalább ne áltassuk magunkat...
A szégyenteljes 90 perc
Nem jut eszembe jobb kifejezés, mint, hogy szégyen.
A srácaink elhitték magukról, hogy ők már kész sztárok, akiknek elég ha felküldik a mezt és a stoplist a pályára és zsebben is van a három pont.
A köztudottan a Career Management Group által finanszírozott Pepsifoci.hu az utóbbi időben valóságos médiahőst csinált fiainkból, akik sajnos mára el is hitték, hogy ők bizony valakik és letettek már valamit az asztalra.
Tegnap egy ország, és az Eurosportnak köszönhetően egész Európa láthatta a csapatunk akaratgyenge, motiválatlan teljesítményét, amellyel nem csupán a nemzeti címerre, de tízmillió magyarra is szégyent hoztak.
Ki lehet kapni. Ez természetes. Nem azt várom, hogy a srácok minden mérkőzésükön gólokkal és parádés megoldásokkal győzzék le éppen aktuális ellenfelüket. Már azzal is megelégednék, ha tűzet látnék a srácok szemében és azt érezném, hogy igen, ezek a gyerekek a szívüket, lelküket kiteszik a nemzeti címerért.
De mit láttam tegnap?
Tizennégy flegma, nagyképű, öntelt kis diszkókirályt, akik azt hiszik bármit megtehetnek, mert ők akkora sztárok.
Nem csak, hogy a tehetség szikráját nem lehetett érezni egyikükön sem, de a küzdeni akarás és a hajtás csíráját sem lehetett sehol sem látni.
Gulácsi Péter ahelyett, hogy internetes naplót vezet, figyelhetne inkább arra, hogy legalább minden harmadik 20 méteren túli lövést megfogja. Elképesztő, hogy egy olyan világeseményen, mint az u20-as vb van képe egy játékosnak internetes naplót vezetni. A tegnapi bizonytalan, önbizalomhiányos, kapkodó játéka után úgy gondolom mélyen magába nézhet mindenki, aki a válogatottba követeli őt.
A védősor egyenlő egy rosszul sikerült viccel. Debreceni és Simon Ádám annyira darabos, hogy néha már azt hittem akadozik a kép a tévében. Nem képesek sprintelni, nem tudják a lépést tartani egy-egy ritmusváltás esetén. Ezek a játékosok a tegnapi szereplésükkel végleg kihúzhatták magukat az európai menedzserek jegyzetfüzetéből. Simon Ádám indiszponáltsága döbbenetes volt, mintha az intenzív osztályon feküdt volna még két napja és annyi kondija van, mint egy talponálló sörözőben iszogató sörhasú hatvanas apónak.
Középpálya. Dudás Ádám, akin legalább 10 kiló súlyfelesleg van úgy festett, mint, aki a tesiórán kényszerből beáll focizni, mert különben megbuktatnák félévkor. Akartgyengén, elképzelés nélkül és pontatlanul játszva ő sem lesz több soha, egy nagy, elpocsékolt tehetségnél.
Koman Vladimir bemutatta mire képes 3 hónap tétmeccs nélkül. Elképesztő, hogy a válogatott vezérének titulált játékos 90 perc alatt nem volt képes egy, azaz egy normális és hatékony passz kivitelezésére. Az ember azt érezte, hogy ez a fiú az utóbbi 1 évben teljesen elfelejtett focizni.
Korcsmár Zsolt nem volt képes felvenni a mérkőzés ritmusát, végigszenvedte a kilencven percet. Rossz volt nézni.
Gosztonyi András volt az egyetlen játékos, akin azt lehetett érezni, hogy valóban szeretné megmutatni a világnak, hogy mire is képes. Egyedül róla lehet elmondani, hogy megtette, amit tud és, amit lehet.
Támadósor. Simon András annyira jól érzi magát Cordobá-ban - ahol mellesleg eddig 5 meccs alatt egyszer 30 percet sikerült a pályán töltenie a többi meccset végignézte az oldalvonal mellől -, hogy agyilag ott is maradt. Lényegében nem is ért labdához, így nem is nagyon lehet értékelni, amit csinált.
Németh Krisztián fájdalmasan formán kívül játszott. Szó szerint taszította a labdát. Folyamatosan erőltett önző megoldásai valamint flegma és nagyképű megnyilvánulásai a legnyugodtabb szurkolóból is habzó szájú gyűlölködőt "varázsolt" a tegnapi kilencven perc alatt.
Hogyan tovább?
A magyar labdarúgás legújabb szégyenfoltjáért felelős csapatnak eljött a pillanat, amikor egyénenként végig kéne gondolniuk a jövőjüket és azt, hogy mit akarnak az élettől.
Ha nem képesek felfogni, hogy nem egy másfél hetes alexandriai nyereményúton vannak, amit az MLSZ Tours szervez, akkor a következő meccseken még tovább gyalázzák Magyarország már amúgy is megtépázott becsületét.
Ki kéne mosni a hajakból a zselét és elgondolkozni azon, hogy mit is szeretnének az élettől, mert ez így nem mehet tovább...
