A Debrecen az utóbbi 14 év legjelentősebb magyar eredményét érte el (a labdarúgás tekintetében) azzal, hogy a 2009/2010-es szezon Bajnokok Ligája selejtezősorozatának 3 fordulóján átverekedve magát, bejutott a BL főtáblájára, Európa legjobb 32 együttese közé.
Az utóbbi napokban a siker alapvetően három aspektusát emelték ki. Az egyik a hosszú évek óta tartó, szisztematikus csapatépítéssel, a másik a hatalmas UEFA-tól kapott pénzdíjjal, a harmadik pedig az ünnepléssel és az előretekintéssel foglalkozott. Mindezek fontos kérdések, azonban ez a kedd este ennél többről, sokkal többről szólt.
A Debrecen mindent megtett, ami elvárható, talán annál még többet is. Lehet itt önfejűen elmélyülni az okokban - mint a szerencsés sorsolás, a Platini által létrehozott "Bajnokok ága" - de, aki most ezekkel foglalkozik az lemarad a leglényegesebbről, a kedd este igazi üzenetéről. Arról, hogy egy elkeseredett, pesszimista, folyamatos megosztottságoktól szenvedő országban képesek voltunk együtt, egy közös célért szurkolni, hinni és tenni.
Egység. Sokak számára ez a kifejezés nem bír különösebb jelentőséggel. Számomra ez a szó az egyik, ha nem a legfontosabb kulcstényezője Magyarország, illetve a magyar labdarúgás sikerének és jövőjének.
Elérkezett egy olyan pillanat, amikor ideje magunkba néznünk, illetve körültekintenünk az országban és láthatjuk, hogy egy tíz esztendővel ezelőtt még a kiesés sorsára jutó csapat elérte azt, amit politikai, tudományos, gazdasági és kulturális vezetőinknek sem sikerült nagyon nagyon régóta, mégpedig, hogy 10 millió magyar szív együtt dobbant egy közös ügyért.
Hiszem, hogy Magyarország bizonyos hátrányosabb adottságai - kis terület, kis létszámú populáció - ellenére sikeresek lehetünk, akár egy labdarúgómérkőzésről, akár a hétköznapokról, vagy a gazdasági teljesítményünkről legyen szó, ha képesek vagyunk személyes ellenérzéseinket, aggályainkat egy nagyobb, nemesebb cél érdekében alárendelni. Kedd este úgy hiszem ez sikerült. Büszkék lehetnek magukra a debreceni fiúk és mi is mindannyian, akik képesek voltunk végre egy közös ügyben hinni...
