Ahogy talán eddig is látható volt az általam megjátszott fogadásokból, nem vagyok a hétközi mérkőzések híve sportfogadási szempontból. Sokan mondhatják magukban, hogy ez értelmetlen, a sportfogadás az sportfogadás, mindegy melyik napon, vagy milyen sorozatban rendezik a mérkőzést.
Én nem így gondolom és a következők kifejtem az érveket, hogy miért nem tartom jó ötletnek hétköznap fogadni.
Kezdjük a legelején.
Kevés esemény
A hétköznaponként rendezett mérkőzések túlnyomó többsége valamely alsóbb osztályú bajnokság mérkőzése, esetleg valamilyen nemzeti kupa találkozója, kivételes esetben elhalasztott vagy elmaradt mérkőzés pótlásának időpontja. Ezeken az eseteken felül feljegyezhető még a Bundesliga pénteki nyitómeccse, mint megfontolásra érdemes esemény, másrészt a hétfői Premier League meccsek, illetve az európai kupatalálkozók.
A felsorolásból is látszik, hogy a hétvégi 50-60 lehetséges szóba jöhető esemény, hétközben nem több 2-3, kivitéles esetben 4-5 eseménynél.
Miért rossz, ha kevés lehetőség van?
A válasz igen egyszerű. A sportfogadás egyik legnehezebb feladata - személyes véleményem szerint -, hogy az emberi érzéseket próbálja visszaszorítani, és a racionalitásra támaszkodva döntést hozni.
A fogadók túlnyomó többsége intuíció, megérzés avagy másképpen fogalmazva isteni sugallat alapján dönt. Ezek az emberek hosszú távon meglátásom szerint veszteségesek, természetesen rövid távon lehet egy-egy sikerük, de ez a fajta játékrendszer véleményem szerint kudarcra van ítélve. A megérzés egyszer-kétszer a véletlennek köszönhetően bejöhet, de hosszú távon ez a stratégia nem kifizetődő.
A kevés lehetőség egyik legnagyobb hibája, hogy az ember ilyenkor 1-2 mérkőzésre fogad és a találkozók kimenetelétől függően sok esetben túlreagálja az aktuális helyzetet. Ha esetleg győznek kiszemeltjei akkor az egekben érzi magát a fogadó, ha viszont vesztett akkor teljes letargia és csalódottság lesz urrá rajta.
Ennek a szélsőséges érzelemnek következményeképpen pedig előbb vagy utóbb a fogadó irracionális döntéseket fog meghozni. Hétközi kudarc esetén nem meri megrakni azt amit amúgy megtenne, az újabb kudarctól való félelem miatt, siker esetén pedig kevésbé biztos, irracionális fogadásokat is megjátszik az újabb nyeremény - hiú - reményében.
Kiszámíthatatlan formák
A másik nagyon félrevezető dolog, hogy egy csapat bajnokságbeli sikeres szereplése nem determinálja a csapatnak a sikeres kupaszereplését. Számos csapat ilyenkor a második gárdájával áll ki, avagy pihenteti kulcsjátékosait. A fő probléma, hogy az esetek többségében a fogadók ezekkel az információkkal csak a mérkőzést megelőző néhány órában szembesülnek és még akkor sem lehetnek teljesen biztosak benne, hogy az éppen előre megadott kezdőtizenegy fedi-e a valóságot.
Tömören összefoglalva tehát a fáradtság, illetve a kupasorozat eltérő szellemisége, valamint a csapatok kupákhoz való hozzáállása rengeteg dezinformáltságot eredményezhet a fogadóknál, akik téves információk birtokában így rosszul döntenek.
Nehéz összehasonlíthatóság
Ez különösen igaz az európai kupaporondra. Annak köszönhetően, hogy a csapatok többnyire különböző bajnokságokból jönnek nehezen összehasonlíthatóvá válnak. Nem lehet ugyanis megjósolni, hogy egy közepesen sikeres olasz bajnoki szereplés mit ér egy lehengerlő német bajnoki szereplés például.
A bajnoki mérkőzések során hasznos összehasonlítani, hogy egyes ellenefelek ellen mit játszott egyik vagy másik csapat, ez a lehetőség ezekben az esetekben nincs meg.
Eltérő motiváltság
Számos olyan csapat van, amely számára a hazai bajnokság sokkal fontosabb szerepet játszik, mint a nemzetközi szereplés és akadnak olyanok is, akik viszont sokkal motiváltabbak egy-egy európai kupatalálkozón. Ugyanez elmondható a nemzeti kupasorozatokra is.
Ez a fajta, előre nem látható motivációs szint pedig nagyon nagy részben meghatározza a csapatok teljesítményét.
A fő probléma, hogy fogadóként nem vagyunk tisztában azzal, hogy melyik csapat számára mi a fontos, így meggondolatlan döntéseket hozhatunk és nem lehetünk képesek felmérni az egyes csapatok reális esélyeit.
