Egy mese Nyírlugosról
2000.
Adott egy alacsony, csálé fogú kissrác a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírlugoson, aki minden szabadidejét a kisváros határában álló focipályán tölti naphosszat.
Tehetséges, szorgalmas és alázatos, az álma, hogy egyszer nagy focista váljon belőle.
2004.
Az ifjú álma beteljesedni látszik, amikor is a régió - és manapság az ország egyik - legjobb csapata profi szerződést ajánl hősünknek. A fiatal ekkor csupán 18 esztendős, bizonyítási vággyal és önbizalommal telve, boldogan írja alá élete első szerződését a Debrecen csapatához. Az edzők ügyesnek tartják, és azt mondják, meg van benne a kellő kitartás és alázat, hogy nagy hasznára váljon a csapatnak.
2008.
Az élvonalba szinte üstökösként berobbanó tehetséget 2.000.000 euroért megvásárolja az egyik legpatinásabb európai sztárcsapat, a holland PSV Eindhoven. A korábban már a nemzeti csapatban is debütáló ballábas játékos szerényen, alázatosan, azonban bizakodással telve nyilatkozik az őt megkereső médiumoknak. Szavain érződik, hogy tisztában van vele milyen lehetőség előtt áll, egyertelmű a kivülállók számára, hogy hisz abban, hogy tehetségének és kitartásának köszönhetően nagy játékos válhat belőle új csapatában.
2009.
Dzsudzsák Balázs triplájával 6:0-ás fölényes győzelmet arat a bajnok PSV Eindhoven a kiesés ellen küzdő Den Haag ellen a Philips Arena-ban.
A történet idillinek tekinthető. A "hős" befektetett munkája megtérül, és kézzel foghatóvá válik a siker.
Mindez igaz is lenne, ha egy amerikai filmet néznénk és a nagyarányú győzelem után kiírnák, hogy THE END. Ez azonban nem egy amerikai sikerfilm, hanem a valóság. Ennek következtében a történet nem ér véget a három - amúgy gyönyörű - gólnál...
Főszereplőnk ugyanis a média középpontjába kerül, és nyilatkozataitól hangos a sajtó. Nem is lenne ezzel semmi gond. Azonban amit és ahogy mond, az nagyon elgondolkoztató.
Az önteltség, a boldogság, a flegmaság és az egyszerűség nagyon érdekes elegye figyelhető meg megnyilvánulásaiban. Minden riportban kihangsúlyozza Balázs, hogy az előző edző téves szakmai döntései okozták a csapat vártnál gyengébb szereplését, illetve, hogy úgy érzi mindenki büszke lehetne egy ilyen teljesítményre, még a legnagyobb sztárok is.
Az országos sportnapilapban adott interjúját a következőképp kezdi:
Ismeri Bodnár Bélát?
Hogy kit? – hökkent meg Dzsudzsák Balázs. – Nem tudom, ő ismer engem?
És Nagy Antalt?
Bocsánat, azt hittem, a Den Haag-meccs lesz a téma…
Kérdezem én, hová tűnt a szerénység és az alázat? Az rendben van, hogy nem ismeri a magyar futballtörténet ezen két szereplőjét - bár a korábbi belga gólkirály Nagy Antalt illene -, a gond az, ahogyan válaszol.
Balázs a tehetségén kívül, a labdarúgás iránti maximális alázatának köszönhette, hogy eljutott oda, ahol most tart.
Ha most elhiszi, hogy azért mert volt egy jó meccse, ő a sztár, akkor hatalmasat téved. Az idei szezonban a Den Haag elleni bajnokit megelőzően 19 meccsen összesen 2 gólt lőtt és két gólpasszt adott. Ez minden, csak nem büszkélkedésre okot adó mérleg...
A médiumok követvén rossz szokásukat, mely szerint a sikereket és a kudarcokat is eltúlozzák, napokkal a mérkőzés után is hősként ünneplik.
A gond az, hogy nekünk rengeteg "hősünk" volt már az utóbbi években, azonban közülük végül senki nem lett tartósan sikeres nemzetközi szinten.
Említhetjük itt az anno az egész ország - de főleg a Nemzeti Sport - által a válogatottba követelt, jelenleg a Bundesliga II-ben epizodista Szabics Imre történetét, vagy a hatalmas ígéretnek tartott, média által túlsztárolt, egykori UEFA-kupa győztes Buzsáky Ákost, aki jelenleg egy gyenge másodosztályú angol csapatban játszik kiegészítő szerepet.
Ha elhitetik a médiumok Balázzsal, hogy ő egy valódi sztár, akkor egy idő után ő is elhiszi majd, pedig sajnos annak jelenleg még a közelében sincs.
Ha valóban olyan karriert szeretne befutni, mint amilyenre a tehetsége predesztinálja, meg kell tanulnia a helyén kezelni az eseményeket és megtartani a maximális alázatot a labdarúgással szemben.
Ha Balázs erre nem lesz képes, az ő története sem lesz több, mint egy szokványos pünkösdi királyság a magyar foci mesekönyvében...
