Ligakupa
Ennek a szónak a hallatán manapság a leglelkesebb rajongók is csupán egy mosolyt engednek el a szájuk szélén.
Lássuk honnan indult, hol van most és merre tart eme különös, megmagyarázhatatlan jelenség. Majd nézzük meg milyen módon lehetne az ötleteket, próbálkozásokat mindenki számára elfogadhatóvá, élvezhetővé tenni.
Az ötlet megszületése
Volt egyszer egy MLSZ-elnök, aki egy reggel az ágyából felkelve, elolvasva a napi Sportot, elkortyolgatva jól megszokott kávéját, a fejéhez kapott és csupán annyit mondott: "Ligakupa!". Ez a hős vezér nem volt más, mint dr. Szieben László. A Honvédban kezdte labdarúgó-pályafutását, majd később megfordult Zalaegerszegen, Csepelen és az Újpestben is. Különös élettörténetéhez különös epizódok kapcsolhatók. 2004 környékén a Magyar Labdarúgó Liga fegyelmi bizottságának elnöke lett, és a liga alelnöki posztját is megkaparintotta. Nem volt hosszú életű ténykedése, mivel a klubokkal történő konfliktusai (különösen a Ferencvárossal) odáig fajultak, hogy végül önként távozott posztjáról 2005-ben.
Nem sokkal később, mint mecénás láthattuk viszont a Fehérvár csapatánál. Ehhez a korszakhoz olyan jellegzetes riportok társultak, amelyek a szürke, sablonos futballközegben akkoriban még nem voltak megszokottak. Több helyen lenyilatkozta, hogy amikor Gál Lászlóval (Gál László, egykori ügyvezető a Fehérvárnál) dolgozott, nem voltak prosztatagondjai, köszönhetően beosztottja nyelvének…
Drága ember, mondhatnánk. De nem tesszük. Az ő agyszüleménye volt 2005-ben a Ligakupa elindítása. Távozásával ugyan átmenetileg lekerült a napirendről az ötlet, de aktuális kedvencünk, a jelenleg is regnáló MLSZ-elnök újra előhozta a kérdést, és 2007-ben bevezetésre került a Magyar Labdarúgó-Ligakupa.
Az első évben a 16 elsőosztályú csapatot 4 csoportba osztották, területi elv alapján. A csapatok körmérkőzéses alapon találkozik egymással, majd a legjobb kettő továbbjut, és onnantól kupaküzdelem-szerűen oda-visszavágós alapon játszák a mérkőzéseket. Az első ligakupa kört ősszel, a másodikat tavasszal bonyolították.
Az első év kudarcai felnyitották éleseszű, minden hájjal megkent futballvezetőink szemét, akik a következő évi - idei - kiírás során már néhány - nem túl jelentős - elemében módosították a kiírást. Ennek szellemében idén 24 csapat vett részt a sorozatban, olyan nívós csapatokkal színesítve ezáltal a mezőnyt, mint a futball-óriásnak számító Lombard-Pápa, vagy a Verebes József álmaiban fél Európát rettegésben tartó Vác-Újbuda. Megszűnt az őszi-tavaszi ligakupa felosztás, idén már csupán egyetlen sorozat van, amelynek keretein belül ősszel játszák a csoportmérkőzéseket, tavasszal pedig következik a kieséses szakasz.
Itt tartunk most
A legutolsó fordulót a csoportmérkőzéses szakaszban tegnap bonyolították.
Az ország valóságos futball lázban égett. A Nemzeti Sport hetek óta a Lombard Pápa - Budaörs mérkőzés esélyeit latolgatta. Nem volt biztos ugyanis, hogy a rettegett budaörsi középpályán az edző az aranylábú Farkasnak vagy a kiismerhetetlen cseleiről híres Bognárnak ad lehetőséget majd.
Mindemellett több ezren jelezték a Miniszterelnöki Hivatal felé, hogy a Valentin-napot tegyék át február 13-ára, vagy 15-ére, mert 14-én sorsdöntő ligakupameccsek vannak, amit nehezen lehet összeegyeztetni a szerelmesek ünnepével.
A Valentin-nap végül maradt 14-én, a Budaörsben Farkas kezdett, nem Bognár és minden úgy zajlott, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Lássuk a számokat, azok úgyis csak néha hazudnak:
- Siófok - Győr 4:2 150 néző
- Lombard Pápa - Budaörs 1:1 150 néző
- ZTE - Újpest 2:3 300 néző
- Kaposvár - Paks 2:1 100 néző
- Fehérvár - Kecskemét 2:0 100 néző
- Honvéd - Baktalórántháza 5:1 300 néző
6 mérkőzés, 6 város, összesen 1100 néző, 183 fős átlagónézőszám.
183 fős átlag. Szép. Két év alatt odáig jutottunk, hogy egy 2-3 hónapos téli szünet utáni első tétmérkőzésekkel tarkított hétvégén kevesebb, mint 200 ember volt hajlandó átlagosan kimenni egy meccsre.
A továbbjutókat nem sokan tudják, még a legnagyobb fanatikusok közül sem, és igazság szerint nem is nagyon érdekel senkit.
Két táborra osztható jelenleg a sporttársadalom. Az egyik réteg aki belátja, hogy az ötlet életképtelen és semmi értéke nincs, a másik aki a regnáló labdarúgó-vezetés kegyeit keresi és makacsul ragaszkodik az igazához.
Lássuk mi jöhet ki ebből, illetve milyen megoldási alternatívák vannak.
A jövő
Én a következő kimeneteket tudom elképzelni:
- A labdarúgó-vezetés (MLSZ + klubvezetők) belátja, hogy az ötlet teljes sikertelenségbe fulladt és a közeljövőben megszüntetik a Magyar Labdarúgó-Ligakupa versenykiírását, intézményét, és csupán a Magyar Bajnokság marad a labdarúgás kedvelőinek. (20% esélyt látok erre)
- A vezetés továbbra is erőlteti a sorozatot, és a következő években is "élvezhetjük" a labdarúgás eme válfaja által okozott összetett lelki élményt, avagy katarzist. (50 % esélyt látok erre)
- A labdarúgás döntéshozói összekombinálják a Magyar Kupa és a Ligakupa intézményét, növelve ezáltal a Magyar Kupa mérkőzés-számait és értékesebbé téve a Ligakupát. (15% esélyt látok erre)
- Az MLSZ és udvartartása felismeri, hogy ez ilyen módon kivitelezhetetlen és teljesen érdektelen a közvélemény számára. Ennek hatására befejezik a Ligakupát és növelik a bajnokság mérkőzéseinek számát. (15% esélyt látok erre)
Amennyiben ez egy Nemzeti Sport-os cikk lenne, avagy egy remekmű a SportPlusz című hetilap gyöngyszemei közül, minden bizonnyal véget is érne az eszmefuttatás.
A problémák felismerése és pellengérre állítása mindig is könnyebb volt, mint új, megoldást jelentő alternatívák kitalálása. Én most megpróbálkozom olyan alternatívák kidolgozásával, amelyek megoldást jelenthetnek a kialakult helyzetre.
Egy leheteséges megoldási alternatíva
Véleményem szerint a Ligakupa, mint intézmény, mint fogalom nem eladható sem most, sem a jövőben. Nincsen semmilyen szakmai, társadalmi elismertsége, nívója, maga a Ligakupa, mint brand halott és az is marad örökre.
A következő négy lépés segíthetne a kialakult helyzet kezelésében és talán megoldásában is:
1. LÉPÉS: A döntéshozóknak ezt belátva az év végén be kéne jelenteniük, hogy hasznos tapasztalatokkal gazdagodtak ugyan, de nem kívánják a sorozatot folytatni.
2. LÉPÉS: A folyamatos anyagi nehézségekkel küzdő NB1-s klubok kasszái az utóbbi években évről évre kiürülnek, és többnyire a legszegényebb csapatok tanyáznak egyben a tabella legalján is. Csökkenteni kéne a labdarúgó NB1 létszámát 12-re, valamint szigorúbbá kéne tenni a csapatokat működtető vállalatok anyagi fedezeteinek ellenőrzését. A 15-16. helyen lévő csapatok automatikusan kiesnek idén, a 11-14. hely között lévők, valamint a Keleti és a Nyugati csoport győztese rájátszásos alapon küzdene meg a két helyért.
3. LÉPÉS: növelni kéne a mérkőzésszámot. Jelenleg egy csapat 2*15 mérkőzést játszik a bajnokságban, továbbá a magyar kupában maximum 12-t, a ligakupában pedig 10-16 mérkőzés között szereplésétől függően.
Meglátásom szerint a ligakupa eltörlése és a bajnokság létszámának csökkentése után a csapatok nyugodtan játszhatnának 4 körös bajnokságot a jelenlegi kettő helyett, vagyis mindenki kétszer utazna egy csapathoz és kétszer fogadna egy csapatot.
Ennek eredményeképp a jelenlegi (2*15+(10vagy16)=40vagy46) mérkőzésszámot tartani lehetne, hiszen 4*11, vagyis 44 tétre menő bajnoki mérkőzés lenne. Emellett természetesen meg kéne hagyni a Magyar Kupa, nem túl nívós, azonban komoly tradíciókkal bíró intézményét is.
4. LÉPÉS: szigorúbban kellene szabályozni a pályára lépő idegenlégiósok számát, illetve a csapatok lehetséges összetételét. Meg kéne határozni, hogy legalább 2 saját nevelésű fiatalnak folyamatosan a pályán kell lennie, illetve legalább 3 játékosnak 23 év alattinak kell lennie az éppen játszó 11 játékos közül.
Meglátásom szerint ezen strukturális és szabályzatbeli átalakításokkal növelni lehet a valódi tétmérkőzések számát, meg lehet szüntetni az érdektelenséget, amelyet a Ligakupa hozott magával, lehetőség van a nézőszám növelésére a hétközi találkozókat illetően, valamint rákényszerítjük a csapatukat utánpótlásuk fejlesztésére és utánpótlásaikból jövő játékosaik folyamatos beépítésére a felnőtt csapat keretébe.
Mindezek mellett az instabil anyagi háttérrel rendelkező csapatok első osztályból történő kizárása rákényszeríti a vezetőket arra, hogy csak teljesíthető, a teljesítményekkel arányban álló szerződéseket kössenek labdarúgóikkal.
Ez termeszetesen csak egy ötlet. Nem több.
Nem állítom, hogy nincs jobb út, csak azt mondom a mostani út járhatatlan!
Tanuljunk a hibáinkból, lássuk be a tévedéseinket és korrigáljuk őket, ahelyett, hogy görcsösen, önös érdekből, személyes presztizsünket féltve ragaszkodunk hozzájuk...
